Metal Hammer, Rockinform, 2004. április, Jóságpor Tour 2004 hirdetés

(...) A pénteki napon a Hangyák előadására értünk oda. Szerény közönség előtt nyomták zenéjüket, ami elől lassan elhagyhatjuk az "amatőr" jelzőt, hisz kifinomultan, pontosan csinálják, amit csinálnak. Sok média által támogatott csapat meg sem közelíti az ő szintjüket, de hát ezt nem kell külön kiemelni, mert nem egyedi eset. Utánuk következett a békéscsabai illetőségű Billog zenekar, amiből a dobost emelném ki, precíz, pontos, és virtuóz játékáért. (...)

Metal Hammer, 2002. december

Nem ismerve a zenekart, a név alapján azt gondoltam, hogy valami lájtosabb, lazább, vidámabb zenét játszanak. Ehelyett árad az anyagból a szigor, a depresszíós hangulat. Elég csak példaként megemlíteni néhány számcímet: Ugrás a hídról, Lélekrabló, Támad. De nem csak a szövegek morózusak, elég apokaliptikus, ugyanakkor nagyon is mai a zene. Néhol ugrálós, néhol bólogatós, de leginkább csak azt tudnám rá mondani, hogy friss, modern metal. A hangzás viszont nem az igazi, gondolom ennyire futotta, de ez is becsületes teljesítmény.
N.Sz. / 7

Rockinform, 2002 / december-január

Az októberi számunkban már bemutatott HANGYÁK "Éjjel látsz…" albumát ezentúl a Rockworld Bt terjeszti, vagyis szélesebb körben is elterjedhet a csapat anyaga és híre. Aki lemaradt volna a recenzióról, a sextett kompromisszummentes extrém metalcore-ban utazik, és bár kissé nehezen emészthetőek számaik, akár még kultikus banda is válhat belőlük.

Rockinform, 2002. október

Két éve nem hallottam a Hangyák felől, ezek szerint nincsenek annyira szorgosak (vagy ki tudja), mint névrokonaik. Annyi baj legyen! A lényeg, hogy sikerült rendesen meglepniük legújabb CD-jükkel, amely több egy demónál, de azért kevesebb egy albumnál. Ami nagyon szimpatikus benne: 1. végre egészségesen szól az anyag (és nem egy csörömpölős próbatermi felvétel, mint amilyen a 2000-es Kényszerálom volt) 2. a Hangyák csakis a saját fejük után mennek. Ha éppen nem headbangelnek, mert van rá alkalmuk bőven. Még mindig csak azt tudom mondani, hogy amit játszanak, az kompromisszummentes, extrém metalcore, mely megfogalmazásában, bizonyos megoldásaiban rokoni kapcsolatokat mutat a legendássá vált Necropsia munkásságával. Leginkább az övékkel, másokat egyszerűen nem juttatnak eszembe. Mindenesetre jól csinálják. Agyasak, ugyanakkor közérthetőek is, kicsit elvontak, de abszolút emészthetőek, borultak és agresszívek, durvák és energikusak. Hangyásak. Nem tisztán hardcode-osak, de amikor ilyen jellegű elemekhez nyúlnak, akkor inkább az old-schoolos irányzatot részesítik előnyben, ha a metálos oldalukat nézzük, akkor nem példaképeket, csak a műfaj szikárságát, súlyosságát látjuk. Színesítő elemként pedig akadnak rapszerű szövegmondások (így a "Csak Neked"-ben), válaszolgatós, egymás kiegészítő énektémák (merthogy két "fronthangyással" bírnak), meg pattogós, gyilkos ritmusok. A "Lélekrabló" pedig egyenesen csúcs!
Ne! Cropsia…
Bánfalvi

Metal Hammer, 2002 / szeptember

Az orosházi Hangyák '97 óta léteznek, mi is jó párszor írtunk már róluk. Amúgy leginkább a nyári fesztiválokon, meg a múlt évi Neck Sprain/Mindcontrol turnén lehetett találkozni velük. Már kezdik kinőni a demós-tehetségkutatós státuszt, amint ez a 11 nótás, lényegében kész lemezanyag is mutatja.
Az Éjjel látsz…-ot a Denevérben vették fel, a megszólalása így OK - ezzel indulnak kiadót keresni. Ha létezne még a Nephilim, sima ügy lenne kihozni az albumot, de így nem lesz egyszerű. Pedig az anyaggal igazából nincs gond. Egy korrekt, jól megcsinált hardcore/metal album, melyre a modern metal bandák épp úgy hatottak, mint az old school és a new school HC csapatok. A Necropsiát biztosan félistenként tartják számon, amúgy viszont inkább hasonlít az egész egy kb. 4-5 évvel ezelőtti CDT-re. Két énekes is ügyködik a Hangyáknál, de egyikük sem viszi túlzásba a dallamokat, viszont jól megosztják egymás közt az üvöltős-hörgős témákat. Zúzás tekintetében is rendben van a zenekar.
Igazából nem a zenén fog eldőlni, mi lesz a Hangyák sorsa. Ezzel a muzsikával bárhol arathatnak, feltéve, ha szénné turnézzák magukat, és nagyon, de nagyon jók színpadon. Ha ez megvan, akkor van esélyük egy ilyen kicsi, viszonylag mégis telített zenei piacon, mint amilyen a magyar modern HC/metal underground. Remélem, hamarosan beszámolhatunk az Éjjel látsz… valódi albumként való megjelenéséről!
Uzseka Norbert

Shock! Magazin 2002 / nyár

Ha kiadó nem vállalta még fel, legalább szerzőiben kijött a Hangyák első nagylemeznyi anyaga - legalábbis a srácok eléggé be vannak sózva, hogy két demó után közel negyven percnyi Hangyák dalt borítsanak a hallgatókra. 1997 óta létezik a csapat, hatan vannak - két vokalista van, azért -, műfajilag amolyan modern, hardcore-os metalként lehetne jellemezni őket. Helyenként határozottan Prongos hatásokat hallottam (érdekes, mostanában elszaparodtak az ilyen hatású zenekarok), mondjuk ez még belefér, legalább egy kicsit fellazította a szigort. Az Éjjel látsz...-ot a Denevérben vették fel, és jobban szól, mint sok más Denevéres cucc, tömörebb a hangzása, mint általában az onnan kikerült anyagoké. Bár a basszus egy kicsit hangsúlyosabb, mint kellene.
A dalok között vannak kifejezetten jól sikerültek és szürkébbek is, néha az ének nem tetszett - konkrétan a rapelős részek nem az igaziak, az ordítás oké -, néha csak a középszerűvé süllyedő riffek, viszont az dicséretes, hogy a dalokat nem intézik el azzal, hogy belepakolnak két riffet és végigzúzzák az egészet, attól azért zeneibb, érdekesebb itt-ott a Hangyák zenéje. Viszont egy-egy témában a CDT köszönt vissza rám. Mondjuk valahol egyforma gyökereik vannak, az nyilvánvaló.
A Hangyák még nagyon egy stíluson belül mozog, ha egy kicsit nyitnának más zenék felé, jót tenne nekik. A helyükben kiszórtam volna a kevésbé sikerült dalokat és egy ütőképesebb EP-t adtam volna ki, így egy kicsit tömény és hosszadalmas a sok döngölés.
Még mindig az igazi fogósságot hiányolom a dalokból, amire felkapnám a fejem és lelkesen bólogatnék. Na, ilyen még elég kevés van sajnos a korongon. Ám ha szereted a súlyos metalzenéket, tehetsz egy próbát a Hangyákkal. Kell nekik még pár év, hogy igazán nagyot tudjanak ütni. Majd meglátjuk. Sok sikert hozzá.
7
Valentin Szilvia

Rock Gyémántok 2002 / nyár

Az orosházi Hangyák zenekartól eddig csak a legelső demó cd-jükhöz volt szerencsém, és ami azt illeti, az nem hagyott bennem túlságosan mély nyomokat. Egy idő után el is felejtettem kik azok a Hangyák! Aztán egy pár hete megérkezett a vadonatúj 2002-es felvételük, ami egy teljes lemezhosszúságú anyagról tanúskodik. Na igen, itt látszik, hogy igen is van értelme a kitartó próbáknak, intenzív dalírásnak. Mert ezen a hanganyagon van, az mindent elárul. Izmos hangzás, konkrét dalok.
A felvétel a Denevérben készült.
Ilyenkor van az, hogy abszolút nem bánja az ember, ha egy esetleges gyengébb felvételrol leírjuk annak hibáit, hiszen az jobb esetben ösztönző lehet a csapat számára, hogy megmutassák, igenis tudunk minőségi dalokat, felvételt produkálni. A 6 srác: Ricsi: ének, Tibi: ének, Feky: gitár, Pisti: gitár, Hege: basszus, Geri: dob élőben, koncerteken biztos beszakítja a dobhártyákat!
A stílus leginkább húzós HC zene, de modern metal hatásokat is lehet észlelni. A magyar szövegek elég jól sikerültek! Ketten énekelnek, vagyis hát inkább üvöltenek. Igazából csak azt sajnálom, hogy nem nagyon érzek különbséget a két énekes közt. Mindkettő ok, de nem nagyon lehet őket megkülönböztetni.
A zenei tudással nincs hiány!
Szurkolok a zenekarnak, hogy ezzel a felvétellel sikerüljön kiadót találniuk, hogy ne vesszen el a lemezanyag! Addig lehet tarolni a koncerteken!
Rob

VOL10, 2001. január

Végre valahára, a Devenér stúdiónak köszönhetően, úgy szólal meg az új Hangyák anyag, ahogy annak mindig is kellett volna. Anyagi okokból csak 3 új szám kerülhetett fel erre a demóra, ezek viszont mind nagyon királyak. Persze jó lenne a Kényszerálom kiváló nótáit is egyszer ilyen minőségben meghallgatni, de, ami késik, nem múlik, remélem. A zene maradt a tipikus Hangyák, csak valamivel modernebbek, no meg súlyosabbak lettek, hiszen itt hallható először két gitár. Most is szeretném elmondani (amire sajnos nagyon sokan gondolnak a zenekar nevéből adódóan), hogy itt nem egy komolytalan punk brigádról van szó. Zenéjük leginkább a System Of a Down és a Necropsia keverékeként írható le. Az első nóta a Bennem él egy nagyon érdekes kis (S.O.A.D-szerű) gitármotívumra épül, de meg van bolondítva olyan kis érdekes hangokkal, amik leginkább a Korn Issues-án voltak hallhatóak. A szövegben rádöbbenünk, hogy a valóság sajnos nem egyezik azzal, amit álmunkban szépen elképzeltünk. A kedvencem erről a demóról a Csak Neked. Ez elvileg egy szerelmes dal, amit valószínűleg egy létre nem jött kapcsolat ihletett. Itt az fogott meg, hogy a verzék alatt izgalmas, húzós, táncos ritmus hallható, a nagy zúzások között, a vége felé van egy kisebb Korn/Slipknot-os elszállás, aztán gyorsan átváltanak a srácok death metalba. Ez lesz a sláger! Tuti! A legsúlyosabb a Tömeggyilkos című szám, itt nincs semmi cicoma, csak nagy zúzás és egy remek refrén. Erre az anyagra rá kell, hogy harapjon a súlyosabb zenékre specializálódott Nephilim! Aztán meg majd mindenki megveheti magának (…).
nee

Rockinform, 2000. április

Esküszöm, kész élvezet volt az orosházi Hangyák bemutatkozó levelét olvasni. Kiderült belőle, hogy azért van náluk két énekes, mert egyikük sem tudott hangszeren játszani, énekelni pedig bárki tudhat. Aztán azt is megtudtam, hogy Jagri István előzőleg a Rotált Kutyákban gitározott…
Kutyaütő Hangyáink szerint mára már eltávolodtak a hardcore vonaltól, ebben nem egyezik a véleményünk, mert másnak nem lehet nevezni stílusukat, csak HC-nek. Igaz, hogy van itt más is, Necropsiás attitűdök, ordítozás, rappelésre emlékeztető ritmikus szavalás, noise-os megnyilvánulások, bár lehet, hogy a zajos dolgok a próbatermi felvétel velejárói.
Mondja Szujó Dani a Vol10. fanzine-től, hogy bolondul meg a Hangyákért, a "Romantiká"-ra és is felkaptam a fejem, a szigorú riffekre, a pattogós témákra, az egyéniségre való törekvésre, az újító szándékra. Üde színfolt a "Pudvás Csávó" paródiákba illő szövegével is, csak még egy időre be kellene zárkózni abba az átkozott próbaterembe. Nem lesz az olyan nehéz! (…) A borítékra rá lehet írni: Fejbelőlek öcsi!
Bánfalvi

VOL10, 2000. február

Végre-végre megjelent Orosháza szerintem legtehetségesebb bandájának első hivatalos demója. A Hangyák nagyjából a régebben feltűnt, és nagyon király HNT nevű helyi banda romjain alakult meg. Volt itt hangszercsere, meg minden kavarás, de most már véglegesnek látszik a felállás, immáron két gitárral és két énekessel. A nóták egyszerűen fantasztikusak. Lehet, hogy talán a személyes ismeretség miatt kicsit elfogult vagyok, de szerintem tényleg nem lehet őket kategorizálni. Talán egy Necropsia-System Of a Down keverékként lehetne leírni őket, fogós, abszolút egyéni témákkal. A szövegek is nagyon mennek a dalokhoz. Iszonyatosan elborult témákat boncolgatnak a srácok, pedig az életben ők is nagyon vidámak, de hadd idézzem az egyik szövegíró-énekest, Ricsit: "Aki mindig vidám, az nem gondolkozik…" Na igen. Van itt minden, egyedüllét egy üres, sötét szobában, társadalomkritika, aztán az elbutított, divatkövető tömegekről is hallhatunk. A végén lazításként azért kapunk egy poén nótát, Pudvás csávó címmel, ahol a helyi vagány kőkemény reppesek mindennapjairól énekelnek a srácok, egyébkent ebben a nótában vendégek is szerepelnek, a jó öreg Toto mellett a VOL10. ékessége nee is, haha. A borító is nagyon színvonalas szerintem, festett az egész és nagyon különleges, úgyhogy már csak ezért is érdemes beszerezni. A hangzásról azért még kell szólni. Sajna nincs éppen a toppon, de ha láttátok volna, hogy milyen körülmények között vették fel a srácok, ahhoz képest nagyon is jó. Legyen elég annyi, hogy egy házistúdióról van szó, de azért nem kell megrémülni, abszolút hallgatható, de azért mondjuk nem egy Limp Bizkit. Nemsokára azonban igazi stúdióba vonulnak a fiúk, és majd akkor ha a hangzás is megfelelő lesz, szerintem nem kizárt egy országos szintű befutás. A demóhoz CD-n lehet hozzájutni, de ha küldötök kazit, biztos fel is veszik Nektek. Ha esetleg Feléd koncerteznek, mindenképp nézd meg őket, mert a saját nótákon kívül játszanak feldolgikat is, például a Systemtől a Sugart, a Rage-től a Killing In-t, a Biohazardtól a Cornered-et, ha nem ismered a saját nótáikat, jó kapaszkodók lehetnek ezek a bulin. Lehet rájuk pörögni ezerrel. A srácok biztos örülnének majd pár rendelésnek és koncertmeghívásnak. (…)
nee

Shock! magazin, 2000. január

Dicséretes, hogy az orosházi Hangyák zenekar képviselője CD-n jutatta el hozzám aktuális felvételüket, csak sajnos ennek ellenére nehezen tudtam kihámozni mit is találok itt valójában. A kutyaütő hangzás ellenére azért a zene jó úton halad, mivel a dalok meghallgatása után folyamatosan a klasszikus Necropsia felállás munkái jutottak eszembe. Adott egy egyszerűbb hardcore vonal, némi elborultsággal, nyomasztó szövegvilággal körítve, két énekes előadásában.
Kifejezetten jók Csepregi Richárd, Mórocz Tibor énektémái, bár mellé zeneileg még nem ártana némi pluszt a többieknek becsempészni, talán túl sablonos a megközelítése ennek a vonalnak.
A hangzást, s a kicsit komikus borítót leszámítva, érdemes belefülelni "Hangyáék" munkáiba, koncerten remélhetőleg ezt a teljesítményt csak túlszárnyalni tudják.
Bakó

Következő koncertünk:

(jelenleg nincsen, nézz vissza később!)

Te vagy a -ik látogató!
Utolsó módosítás dátuma: 2005. 03. 17.